Viszlát Afrika

Esős évszak. Pocsolyából pocsolyába zötykölődik a busz a földúton, ahogy kigurulunk az állomásról. De hiába az esők, melyek napok óta áztatják a várost, Arusha ma csodás napfénnyel búcsúzik tőlem. A Meru is kibújt a ködből, hogy elköszönjön és csak egy keskeny felhőgallért vett ünneplőnek. 

Zoli kempingje

Talán furának tűnik, hiszen egzotikusnak éppen a szokatlant és távolit tartjuk, de éppen ezért magyarnak lenni Tanzániában igenis egzotikus. A fehér bőr és a vele kapcsolatos prekoncepciók témájáról már volt szó a blogban, de arról nem, hogy a fehér ember itt alapértelmezésben brittet, vagy ha mégsem, akkor dánt, németet, amerikait jelent.

6 Esos Nap Zanzibaron II. - Vissza

3.nap

A nap szlogenje MNEMBA. Tegnap ugyanis leszerzodtunk buvarszemuvegezesre a hires korallzatonyhoz. Durvan masfel ora hajozasra van tolunk a hely a sziget keleti felen. A napot egy izgalmas legyfogoharc megszemlelesevel kezdtuk. Ketten is jutalekra vagytak utanunk, aminek egy Balint-fele kooperativ javaslat let a megoldasa. Egyikojuk egyikunk, masikojuk masikunk utan reszesult. Mi pedig fejenkent 15 dollarert zuhogo esoben elhajoztunk Mnembara es egy csodalatosat merultunk a szines halak tengereben. 

6 Esos Nap Zanzibaron I. - Oda

Az egy honapos utazas eddigi resze idojaras szempontbol szerencsesnek mondhato. Igaz, hogy Balint otthoni munkai miatt nem akkorra tettuk a programot, amikorra szerettuk volna es igy az esos szezon javaba esik minden tervezett cel, de szerencsere iden nem ugy alakult a hosszu esok evszaka, ahogyan szokott. Csodas idonk volt a szafarin, a Kilin is csak lefele kapott el a nagy zuhany, amikor mar ugyis minden mindegy. Zanzibar pedig a legkevesbe idojaraserzekeny eleme a sorozatnak. Nem volt okonk hat elegedetlensegre, amikor a - magyar kollegaikkal szemben kifejezetten megbizhato - tanzan idojosok rossz idot jeleztek az elkovetkezo napokra.

Kili II. - Csucson es melyben

Ez az elso ekezet nelkuli bejegyzesem. A Kilimanjaro nem adja konnyen magat. Aldozatul szedte a telefont es a laptopot, legalabbis ideiglenesen. Az aranykopes szerint: “don`t let Kili kill you!” Van egy masik is, amit a Kilimanjaro sor reklampolojan latni: “If you cannot climb it…drink it!” azaz : “Ha nem tudod megmaszni, meg mindig megihatod.” Az egyik lenyegesen konnyebb es nem kell mondjam melyik. Mindenesetre surgosen beszerzek egy ilyen polot es rairom: “Megvolt mindketto”.

Kili I. - A Kibo kunyhóban

A post első felét a Kilimanjaro, Kibo menedékházában írom. Az aprókockás matracon hasalok az egyik emeleteságy felső szintjén, két hálózsákba burkolva, fejemen sapka, amire már a csíki március óta, tehát több mint egy éve nem volt példa.

Szafarin a nagy 7es II. - A kráter

A másnapi szafari-reggeli helyett reggeli-szafari volt a terv. A napfelkelte előtt és saját felkeltünk után a nagy 7-es nyakába vette a tájat, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy megtekintse, hogyan reggelizik a Serengeti.

Szafarin a nagy 7es I. - Vándorlás

A postban felváltva lesz szó a nagy 7esről és a nagy 5ösről. A kettő között elhanyagolható különbség, hogy előbbiek emberek, utóbbiak vadállatok. A nagy 5ösről bárki, aki afrikai vadászregényt olvasott, tud. Ezek azok a nagyvadak, melyek trófeái az afrikai vadászok legbecsesebb célpontjai, a legnehezebben megszerezhető préda. Hanem mi is a nagy 7es?

Nairobi - ahol nem alszunk

Egy mérsékelt szorongással töltött utazást követően a kenyai vízum-pultnál ismét komolyan síkra kellett szállnom a tranzitvízumért, de Namanga nem Horombo, amit bárki könnyedén beláthat, így csupán két nappal egy sikertelen próbálkozás után, végre új országot színezhettem a „merre jártam a világban” térképemen.

A Raszta, a Mama, a Fekete Mzungu és ...Én

Ha azt mondtam, hogy a kalandosan érdemes utazni, akkor most azt mondhatom, hogy elégedett lehetek. Persze csak az európai reflexek teszik, hogy az ember meglepődik, ha nem minden a tervek szerint megy. Az afrikai utazáson leginkább semmi sem úgy sikerül, ahogy az ember kitalálta. 

 

Útra kelek

Tudom, hogy kicsit furának tűnk a címbeli felvetés. Hiszen több mint egy éve utazom és különleges helyek egész sorát bejártam, ami akár egy életre elég élménnyel ellátott. Különösen ha arra gondolok, hogy merre jártak a tanzániai barátaim, ismerőseim, mennyit láttak ők a világból. Fent a Hegyen, Materuniban olyan Mamával is találkoztam, aki a 60'as évek óta nem járt Arushában, a falujától csupáncsak 80 kilométerre fekvő relatív nagyvárosban. Megint egy pont, ahol az ember megtanulja értékelni a saját szerencséjét. Nem okvetlenül azért, mert ez az élet biztosan jobb, mint a falujából nem mozduló Mamáé, hanem azért, mert megadatik a választás lehetősége. 

Arusha Nemzeti Park - az üveghegyen túl

Megjöttek az hosszú esők Arushába, ami a Meru magasságában már bőven havat jelent. Délutánra rendszerint kitisztul az idő és olyankor a fenséges Meru - az őslakó waarushák szerint az esőisten maga – ködből kivetkőzve havas lejtőkkel tornyosul a város fölé. A Meru korábban a Kilimanjaróval vetélkedett, de aztán a vékony hegyfal, nem bírta a saját súlyát és a vulkán magába roskadt, másodhegedűs szerepre kényszerülve a gleccserek örök havával koronázott Kili mellett. Ennek azonban már vagy 8.000 éve, úgyhogy legfeljebb csak valamelyik épphogy felegyenesedett ősapám vacillálhatott, hogy mégis melyik nagy havasat mássza meg a kettő közül.

Por és Iskola - poros iskola

Március közepével beköszöntött a hosszú esők időszaka, legalábbis a naptár szerint. Egyelőre azonban minden eddiginél szárazabb idő járja Arushában, tehát minden eddiginél nagyobb por borítja a várost és a környékbeli falvakat.

Önkéntes (üzleti) Terv

Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy önkéntes legyen, erre számos lehetősége adódik otthon, saját közössége javára. Hanem a tengerentúli önkéntesség ettől sokban különbözik és nem szükségszerűen táplálkozik azonos motivációból mint a normális életvitel keretében, szűkebb pátriánkban kifejtett közösségi munka. A miénknél komolyabb szociális érzékkel, némi gyarmatosítói lelkiismeretfurdalással és nem utolsósorban relatív magas diszkrecionális jövedelemmel rendelkező országok polgárai számára egy önkéntesküldő szervezet választása könnyű és anyagilag sem megterhelő út az „etikus utazáshoz”.

Dar ...ha van pénzed

A turistavízum kerek három hónapig azaz február 27-ig érvényes, ráadásul nem dolgozhatnék vele. Február 26-án igazán ideje tehát, hogy Dar es Salaamba utazzak rendezni a helyzetet. Az önkéntesek számára C típusú letelepedési engedély van előírva, ami valójában a misszionáriusok és kutatók, tudósok vízuma is.

 

Félidő

Hát nem rohan az idő? Még csak most érkeztem és már túl vagyok a tanzániai küldetés felén. A héten ennek örömére félidős partit rendeztem, azután két és fél hónap tervezés és pénzre-várakozás után végre visszajöttem Dar es Salaamba, hogy elintézzem az éppen lejáró vízumomat.

 

Népirtók és krikettezők - a nemzetközi Arusha

Minden „Első Világból” érkező számára hihetetlennek tűnik hogy Arusha, Tanzánia egyik legfejlettebb városa. A központ alapján senki nem mondaná nagyobbnak a helyet ötvenezresnél. Aki nem tudná: Arusha Kelet-Afrika Genovája. Valójában egy milliós városban élünk és foglaljuk el magunkat programokkal. Természetesen kemény munka mellett. Az elmúlt időszakból kettőt mesélnék el. Mindkettő az expat közösség egzotikus életébe adott betekintést. Először is végre sikerült sort keríteni egy kihagyhatatlan programra, az ENSZ ruandai népirtást vizsgáló bíróságának meglátogatására, másodszor pedig igazi gyarmati hangulatot idéző krikettmeccsre mentünk.

Egy önkéntes napja

7:25 Megszólal a párna alól az erdő hangjait idéző ébresztő. Madarak csicseregnek, reggeli szél fúj a fák között. Valójában csak annyi a haszna, hogy jelzi, most ideje elindítani a napot, hiszen már legalább fél órája ébren vagyok és az erdő helyett az induló afrikai nap zaját hallgatom: a reggeli kutyaugatást, sepregetést, amibe idegenül vegyül az erdei reggel „inteligens ébresztője”.

 

Mit tudnak a maszájok?

Ahogy vacsorámnál üldögélek és avokádós-fokhagymás-margarinos kenyérrel próbálom elnyomni az aperitifként elfogyasztott maszáj orvosság ízét annyit mindenképp meg kell hagyjak, hogy nagyon keserű löttyöt tudnak készíteni. Tegnapelőtt éjszaka pusztán egy óra alvás után arra ébredtem, hogy kár lenne egész éjszaka folytatni az élőhalottakkal vívott küzdelmet. Ez már jelzés volt. Kicsit később pedig, amikor újra ébredtem az éjszaka közepén, végképp egyértelművé vált két dolog is. Egy: Itt a küzdelem értelmetlen és csak a futás használ, de minél előbb. Kettő: Egyértelműen gyomormérgezést gyűjtöttem be.

Menni és Enni

Izgalmas hétvége ígérkezett 14-15-i napokra. A program két jelentős projektből állt össze. Szombaton végre szerettem volna eljutni az arushai vízeséshez, ami egyszer már nem sikerült közvetlenül ideérkezésem után. Vasárnap pedig magyar konyhát ígértem Mama Aichinak, hogy az elköltözésem miatti keserű szájíz helyet inkább egy kis csípőset hagyjak hátra.

Boldog Szülinapot

Nem, valójában nem most van. Az én szülinapom majdnem pontosan félév távolságban van mindkét irányban. Mégis két ajándékot kaptam és nem egészen azt, amit szerettem volna.

Költöztem

Költöztem. De van amire Tanzániában mindenütt bizton lehet számítani. Ilyen az áramszünet. Úgyhogy most itt ülök a derengő laptop-monitor és egy lobogó gyertyaláng fényében és barátkozom az újsütetű önállósággal.

Így közlekedünk, így dekorálunk

Ahogy sétáltam haza, azon gondolkodtam, hogy miről is kellene a blogra írni legközelebb. Aztán néztem magam körül a nyüzsgést, a kukoricasütő mamákat, a kézikocsit húzó sisyphosok erőlködését, akik mind olyanok, mintha egy feketealakos görög vázáról léptek volna le, a motoros galeriket és az útszéli porban ralizó daladalákat. Arra gondoltam, hogy az arushai mindennapokról és arról amit én látok belőle, még alig írtam valamit.

Fekete-Fehér Karácsony II.

Friss, tiszta karácsony reggelre ébredtünk. A hósapkás hegy éjszakára levetkőzik, és reggel még lusta felvenni a felhőruhát, így mindig ilyenkor adódik a legjobb esély, hogy megpillantsuk. Újabb pipát kell azonban begyűjteni a karácsonyi rekvizítumok mellé. Havat láttunk, éjféli mise és gyertyagyújtás szintén megvolt, tulajdonképp kaktuszt is díszítettünk, de az igazi karácsonyfa még hiányzik.

Fekete-Fehér Karácsony I. - Szenteste

Közel egy hónapos afrika-tapasztalattal készültem a karácsonyra. Életem első nem téli és nem családi karácsony ünneplése. Úgy döntöttem elfogadom Eli meghívását Materuniba, hiszen ha már ide vetett a sors hatezer kilométerre otthontól, az üveggömb déli féltekére, akkor kevés jobb helyet találhatok az ünnephez, mint egy szeretetteli családot, egy világvégi chagga falut és a Kilimanjaro oldalát. Így még a karácsonyi hóról sem kell lemondanom ezen a fekete földrészen.

Segítség!

Még nem sokat írtam arról, hogy milyen munkát végzünk Tanzániában. Pedig ezért vagyok itt. Romániában gyerekekkel, árvaházakkal, iskolákkal dolgoztunk, de Afrika más. Van itt árvaházi önkéntes és tanár, de a nagy durranás az adomány-program. A szociális önkéntes-feladatok, mint a kis fekete gyerekek simogatása meg a „tanítsuk anyanyelvünket, amit mi sem ismerünk” program, vonzerőben és önkéntes számban is elmarad a megélhetési projektek mellett. Afrikában jobban segítenek az emberek egymáson, jobban tart a közösség. 

Látogatás az édenkertben - Materuni falu

Egy marhanagy medvetalp kaktusz és egy vadparadicsom között üldögélek, előttem banánfák és kukorica. Az utolsó órákat töltöm Materuniban. 

Hol volt, hol nem volt... Áram és víz ínség Mama Aichinál

Szállásom Shamsiban, Mama Aichinál van, aki vagány nő és családfenntartó matróna. A hajától először megijedtem. Úgy tűnt mintha a megszokott apró fekete fürtök műanyagból lennének olyan furán fénylettek.

Szóba se jöhet Skandinávia...

Ki tudja miket fogok még a Kft dalból idézni a következő hónapokban. Jó lenne megemlíteni az oroszlánt, gorillát és a makákót, végsősoron a fülledt erotikát... A kultursokkról ugyan nincs benne szó, de részemről azt már pipáltam. 

 

Tovább Afrikába

Elhanyagoltam az írást. A munka sem engedte és döntést kellett hozni arról is, hogy inkább megélem, vagy megírom a dolgokat. Sok nagy élmény és emlék áll sorban hogy papírra kerüljön.
A mai jegyzet azonban friss és egy új kezdetről szól. Útban vagyok Tanzánia felé. 

Búcsú már megint

Ez is búcsú, ha nem is olyan mint a nagy somlyói. Nem százezreké, csak én vonulok át a képzeletbeli "Csíkszereda" táblától az egyelőre alig sejtett "Más tájak" kiírás alá. Rövidesen tanzán rezidens leszek.

A misszió letelt. A hónapok elszaladtak. A rendrakás két hetébe kezdek Csíkban, Székelyföldön, ahol ezt a mesebeli tavaszt és éppen múló nyarat töltöttem. 

Nézzük meg a tengert is! II. - Hippipart

Bukarest után nincs messze Constanta. A városhatárt jelző partravetett naszádoknál már rég szőlőföldek közt visz az utunk. Úgy látszik van szőleje van bora Romániának is, csak Csíkba nem jut el semmi értékelhető eredmény, szomorú tudatlanságban tartva a székelyeket a bor lényegét illetően.

Nézzük meg a tengert is! I. - egészen Bukarestig

A tenger számomra mindig különleges élmény. A hajókon és sok közhelyen kívül nem tudom megmondani, mi ez, de a tenger mellett úgy dobban meg a szívem ahogy sehol másutt. Ha Moldva kötelező program, akkor a tenger kihagyhatatlan. 

Moldva - betoldva

Eljutni Moldvába, már nagyon régóta érő program. Még mielőtt Erdélybe jöttem volna, megkaptam a valaha volt partnerprojektek listáját, köztük Duma András klézsei csángó szervezetének adatait. Az akkor még új, mostanra határozottan rongyosra kopott, háromnyelvű Erdély térképemen Klézse nem is szerepelt, így fogalmam sem volt merre van. Persze, hogy nem szerepelt, hiszen a moldvai csángók falvai messze túl az 1000 éves határon fekszenek, a mai Bákó megyében. Nem éreztem volna teljesnek az ittlétet ha nem nézem meg az összes korábbi projektet, akármit is sikerült összeszervezni a Hargita két oldalán.

Tábor 2.1

Ahogy véget ért az egy hónap keresztúri táboroztatás, és elutaztak a szüleim, végre a tusnádfürdői táborra tudok összpontosítani. Kell is, mert félidőtől egy létszámban meggyengült csapatom maradt.

Önkéntesáradat II. - ...és mennek

Sok szép és klassz dolog van ebben az időszakban és ide kell sorolnom a szüleim látogatását is. Az érkezési napot „kiveszem” a kedvükért kvázi szabadságnak. A Corona expresszel jönnek, hálókocsiban és nagyon jó viszontlátni őket a csíki pályaudvaron. Ha kicsit kívülállóként is, valójában otthon vagyok ebben a városban. Mégis ha ők vannak Nálam vendégségben sokkal inkább otthonnak érzem bárhol is lakom.

Önkéntesáradat I. - Jönnek és jönnek

Péterék a legjobb pillanatban jöttek. Már viszonylag rendezetten futott a keresztúri tábor és még épp nem indult el a csíki. Ugyanakkor a legjobb pillanatban mentek. Elutazásuk másnapján a második tábor rajtja is elérkezett. Hétfőn a gyerekeket leköltöztetik Tusnádfürdőre, én pedig összeszedem a már megérkezett önkénteseket, hogy kitaláljuk miről is fog a tábor szólni. 

Vendégek

Nincs hét esemény nélkül és ez így van jól. Péter és Noémi jön vendégségbe pénteken és maradnak négy napot. Az elmúlt hónapokban kétszer látogattam meg őket Temesváron és most hogy vége a színházi szezonnak visszakapom a vizitet.

 

Hogy szervezzünk nyári tábort? II. - Vonattal, stoppal, busszal

Csíkba hazafelé kipróbálom a romániai magánvonatot. A Keresztúr-Udvarhely vonal nincs benne a hivatalos CFR menetrendben. Itt a Regiotrans dieselei járnak mérsékelt gyakorisággal egészen Segesvárig. Vannak aztán olyan vonalak is, ahol az állami és a magánvonat is jár. Ha az ember nem odavalósi akkor nemigen szerez tudomást ezekről a járatokról, csak nem érti miért marad ki olyan sok idő egy-egy vonat között. A román vasút egyébként már magában egy élmény. Valószínűleg így van más a mi magyar állami vasutunkkal is. Olyan rejtélyek kapcsolódnak a vonathoz, amit sosem fogok megérteni. 

Hogy szervezzünk nyári tábort? I. - Székelykeresztúr

Darabokra törve érkeztem az Orangeways busszal Marosvásárhelyre. A buszos utazást sosem szokom meg. Nem vagyok egy lényegesen átlag feletti magasságú ember, de az ülések mintha törpéknek készülnének. A weboldalon ígért wifi hiányát, a valóságban fel sem veszi az ember és a melegital automata folyamatos hibája is inkább vicces, mert minden utazásnál bejelentik. Azt a plusz 5 centit a lábnál és az ülés magasságánál viszont hihetetlen módon tudnám értékelni. De ez csak nyavalygás. A lényeg, hogy megint Erdélyben vagyok és nagyon rövidesen kiderül, mennyire sikerült összeszerveznem a sok apró részletet.

Elkezdődött a szünidő

Június vége van. Az iskolaév bezárása új feladat elé állítja az önkénteseket és az éppen talajt-fogott koordinátort. A nap tizenkét órájában kell értelmes és hasznos programot csinálni a gyerekeknek az otthonokban. Az önkéntesek felváltva alkalmazzák a két tipikus közelítést: „Nagy-durranás” programot szerveznek, vagy a mindennapos időt próbálják kitölteni előremutató módon. Hátha tanulnak valamit a gyerekek hozzáállásról, a világról és a saját helyükről benne.

Nedves Búcsú

Elérkezett az év és a környék legnagyobb eseménye a Somlyói Búcsú, amire tömegek özönlik el Csíkszeredát. A szálláskeresés idején Imre bácsival is úgy tudtam csak megállapodni, hogy erre a három napra feladom a szobám és legfeljebb alszom a társalgó kanapéján. Azt terveztem akkor, hogy majd munka-utazást szervezek ebben az időben. De miért is mennék el pont a búcsú idején Csíkból? 

Elsőáldozás és disznóáldozás Erdőalján

Eljött az időszak amikor már nem tudom minden percemet a munkára szánni és nagy ritkán, alaposan előreszervezett programokat csinálni. Egyik eseményből zuhanok a másikba. Temesvárt követően autóban éjszakáztam Segesváron, amit úgy látszik kezdek megszokni, mert valóban tudtam aludni. Aztán a hétvégén megjártam újra Marosvásárhelyt, a Gyilkos tavat és a Békás szorost. Újonnan szerzett ismeretségeimnek köszönhetően pedig következő hétvégén első áldozásra vagyok hivatalos. 

 

TeSzT bejegyzés

Sűrűvé vált a program. Bálint elment hétfőn és én kedden újra Temesvárra voltam hivatalos. Temesváron is önkéntes programot akarunk indítani és ez egy jó időpont, mert éppen zajlik a színházi fesztivál. A konstrukció a szokásos. Autóval Segesvárig, onnan pedig vonat Aradra és átszállás Temesvár felé. Két és fél hónappal korábban a télből mentem a tavaszba. Most a csíki nyárból megyek a Temesváriba. Ez nagyjából ugyanaz a különbség. 

 

Bálint a Hargitán

Május van. Eltelt 3 hónap az ittlétemből. Eljött a nyár. Hozzá sem kell tennem, hogy ez csak amolyan csíki nyár, de mégis süt a nap és alkalmanként egész meleg is tud lenni. Barátokat szereztem, megismertem a vidéket, kialakult a heti és napirend. A bulinap kedd. A szomszéd srácokkal ilyenkor megyek Ami-ba. Az önkéntesek hétvégén mennek és jönnek. Mindig van kiről gondoskodni, valakinek a problémáját megoldani. Kedvencem volt éjjel egykor letenni a priznices borogatást és gyomormérgezéssel nekivágni a Marosvásárhelyi reptérnek, hogy az elutazó önkénteslányok elérjék a fél négyes gépet. Végülis ha hárman alszanak az autóban, senkinek nem tűnik fel, ha megállok az út szélén, amikor muszáj. Szerencsére a nyárral megérkeznek a vendégek is. Az első látogatóm otthonról Bálint barátom.

Couchsurferek

Csík remek hely. Főleg kiváló az időjárása. Ugyanakkor az ember nem ismerheti meg Székelyföldet a meleg kollégiumi szobában, az olajradiátor mellett ücsörögve. Project-partnerek után kell nézni, kapcsolatokat gyűjteni és világot látni. Felkerekedtem tehát több alkalommal is, hogy elnézzek a csíki medencéből Nyugatra, Keletre, Északra és Délre. Ilyenkor kerülnek fókuszba a couchsurferek, akik szállást és társaságot tudnak nyújtani idegenben. 

Sámson

Nem gondoltam, hogy erről írok legközelebb a blogra. Az élet azonban otthonról is szállítja a meglepetéseket, ha nem is váratlan, de konkrét tervdátummal mégsem felruházott eseményeket. Nem vagyok megdöbbenve, nem állok értetlenül azelőtt, hogy Sámson meghalt. 16 betöltött év egy kutya esetében több mint szép kor. Sokmindenhez elég.

Időjárásról

Zuhog a hó és Nekem mindjárt indulnom kell, megy a vonatom Brassóba. Április 15. van, de az elmúlt napok mindegyike ilyen hideg, havas volt. Őrült hely ez a Csík. Mondják is gyakran a környékbeliek, hogy a Csíki medence egy istenverte hely. 

Gyerekekről

Begyűjtöttem Fay-t, az első repülős önkéntesemet Vásárhelyről. A program előbb székely reggeli volt: puliszkát ettünk túróval és tejföllel, hozzá kakaós kávét, ahogy vasárnap illik.

 

Lakáshelyzet II.

Szentegyháza

Visszatértem Szentegyházára. Hamar beláttam, hogy pazarló dolog lenne napi 50 km-t utazni ide. Pedig a hely magában megért valamelyes áldozatot. Szép amikor az ember egy kis faházból indul reggel útnak, kitárja a székelykaput és kikanyarodik a patak melletti földútra. Ilyen volt itt.

Lakáshelyzet I.

Székelyudvarhelyen ülök a Kőkereszt téren. Túl vagyok az erdélyi hónapok első őrült 2 hetén. Van ebben a világban minden. Nem is érdemes jónak vagy rossznak minősíteni. Olyan, amilyen és bizony a könnyebb körülmények közül érkezőnek még a véleményalkotás szabadságával is óvatosan kell élnie, mert elveszti a túlélés legfőbb zálogát, a beletörődés áldott képességét.